°°°

2010. augusztus 4., szerda

Randy Gage szigete, azaz hogyan alakul ki a Jólét a semmiből (1/4)


Az előző bejegyzésben említettem, hogy 4 bejegyzés erejéig idézni fogok Randy Gage, "Fogadd el a Bőséget!" (Accept your Abundance) c. könyvéből. Most elárulom, hogy egy nagyon érdekes történetet mesél el benne Randy, amelynek a mondanivalója egyértelműen a Jólét, ráadásul olyan logikusan írja le, hogyan alakul ki a semmiből a gazdagság, hogy csak pislogtam amikor először olvastam a könyvet :)

Következzen hát a történet első része:




Képzeld el, hogy repülünk az óceán felett, amikor egyszer csak a gép lezuhan.

Egy homokos szigeten érünk földet 20 másik család társaságában, akik szintén a gépen utaztak. Nem ismerjük egymást, és ki vagyunk szolgáltatva a természet erőinek. Így hát azonnal nekilátunk menedéket építeni bambusznádból. Találunk ivóvíz forrást is, amely a sziget közepén lévő hegy derekánál ered. Ez kb. 2 órányi út a táborhelyünktől.


Szerencsére van bőven rák, hal és kagyló a szigetet körülölelő sekélyebb vízben. A partot pálmafák és sokféle gyümölcsfa szegélyezi. Ha elég ügyesek vagyunk élelemhez juttathatjuk a családjainkat. Halászatok és gyűjtögetések között a saját magunk által épített bambuszkunyhóknál pihenünk meg, tüzet rakunk és megfőzzük a nyersételeket.

Mivel egész nap semmi más nem csinálunk, mint biztosítjuk a családunknak a mindennapi betevőt, a nap végére bizony hullafáradtan kerülünk a pálmalevélből készített ágyunkba és nagyon gyorsan álomba is merülünk.



Mivel kis csapat vagyunk, rájövünk, hogy ha együttműködnek a családjaink és értékeket cserélünk, mindenki munkáját megkönnyíthetjük. Úgyhogy megkezdődnek az első üzletkötések és cserék egymás között. Most már nem ritkák a hasonló beszélgetések családok között: „Akkor ma megyek, hozok vizet, tűzifát a családomnak és a te családodnak is, ha te addig megjavítod a kunyhóm tetejét, amit múlt este megrongált a szél. Holnap pedig, mikor egész nap kagylókat és kókuszt gyűjtök a családunknak, te fogod hozni a tűzifát és a vizet.”


Nagyszerű, kezdenek működni a dolgok, viszont akárhogy is nézzük, így nem igazán fogunk előrehaladni, hiszen új érték nem keletkezett.


A fejlődés és kiteljesedés utáni vágyunk az egyik legnagyobb kincsünk az életben, hiszen ez lelkesít, motivál bennünket. Ennek folyományaként az eredmény a legtöbb esetben az, hogy életünk is egyre könnyebbé és kényelmesebbé válik. Felszabadítjuk magunkat az erőlködés és a napi robotolás alól. Több időnk lesz, nagyobb szabadságunk, és nagyobb örömünket leljük az életben.


Egy szép napon, miközben fáradtan fekszel az ágyadon – mert aznap épp hegyet másztál és vizet hoztál- eszedbe jut egy ragyogó ötlet. Mi lenne, ha építenél egy állványzatot, egy szerkezetet a bambusz száraiból, amelyet így felvinnél a hegyhez, és onnan lejtve a bambusz csővezetékedet ivóvizet juttathatnál a táborba? Így megmenekülhetnél a vízhordás terhétől!


Fantasztikus! De hogy az ördögbe lesz időd egy ekkora horderejű projektre, amikor napi szinten kell dolgoznod a családod etetéséért?


A válasz egyszerű: többet kell dolgoznod. Miközben mindenki más lazsál, vagy alszik éjszaka, te minden éjjel további 2 órát dolgozol, hogy megépítsd a bambusz csővezetéked. Végül hosszú hetek kemény munkája meghozza gyümölcsét. A csővezetéked elkészült.


Aznap este a tábortűznél a következő bejelentést teszed:

„Barátaim! Minden reggel azzal kezdjük a napot, hogy vízért megyünk a hegyekbe. Sikerült kényelmesebbé tenni az életünket. Építettem egy csővezetéket, amelyen keresztül az ivóvíz egyenesen a faluba folyhat, nem kell többé vödröket cipelnünk. Hajlandó vagyok a csővezetékből folyó vizet halra, kókuszra, ruhára, vagy egyéb termékre elcserélni, természetesen a fair-kereskedelem szabályai alapján.

Ti nyertek, mert nem kell naponta 4 órát vízszállítással foglalkoznotok, én is nyerek, mert így kevesebb időt kell töltenem halászattal, vadászattal és gazdálkodással. Mindössze annyit kell tennetek, hogy ha vízre van szükségetek, elmentek a tábor közepén lévő bambusz csaphoz és annyi vizet engedtek magatoknak amennyit akartok.”


Azért cserébe, hogy használhatják a csővezetékedet a családok mindegyike beleegyezik abba, hogy naponta egy órát vadásznak, vagy gyűjtögetnek a családod számára. Ez tehát azt jelenti, hogy az innovatív ivóvíz rendszered minden családnak napi három órát spórol meg. Emlékezz, a berendezés nélkül mindenki napi 4 órát foglalkozna vízhordással. Te pedig 19 órát szabadítasz fel magadnak összesen. (19 család x 1 óra) Ez a jutalmad, amiért ilyen találékony voltál és más embereket is szolgálsz.


A motivációd önérdekből indult, mégis mindenki jól járt vele.


Kreatív voltál, és beletetted a munkát. Egyáltalán nem volt könnyű egy ilyen csővezetéket építeni bambuszból. Egymáshoz illeszteni őket, állványt szerelni hozzá, de TE megcsináltad! Legyél büszke magadra, ugyanis ezzel a projekttel, napi 19 óra szabadidőt kaptál. Eddig ugyanis napi 12 órát dolgoztál. Most pedig 19 óra szabadidőt kapsz. Ez azt jelenti, hogy 7 munkaóra-többletértéked keletkezett, amit szabadon felhasználhatsz. Tehát összefoglalva: 12 órát már nem kell munkával töltened (felszabadítottad magad a robot alól), és ezen felül még kapsz 7 órát, amit szabadon felhasználhatsz.


Úgy döntesz, hogy a napi 7 órát értelmesen felhasználod és megint újításba kezdesz. Nyitsz tehát 7-8 kisebb üzletet, amely esténként 19:00 – 20:00 óráig fogadja a vevőket. A felesleget (ételek) elcseréled egyéb termékekre. Folytatod a kereskedést, és még gyűjtesz egyéb dolgokat is, ami másoknak érték lehet. Hamarosan egy új dologgal örvendezteted meg a nagyérdeműt. Hozzáépítesz a saját kunyhódhoz egy billiárd szobát, és az asztalt a szoba sarkába teszed. Ezen kívül egy 3 férőhelyes bicikli garázst is építesz magadnak, és egy kis medencét is installálsz a kerted végébe. Most aratod le a gyümölcsét mindannak az innovációnak és erőfeszítésnek, amely a csővezeték kiépítéséért jár neked.



Vedd észre, hogy erre a megállapodásra senki nem kényszerített senkit. Ha a többiek nem akarnak veled üzletelni, megtehetik, viszont akkor továbbra is sok idejük menne el azzal, hogy vizet hordjanak a hegyekből. Persze senki sem akar vizet hozni a régi módszerrel, hogy így plusz 3 órányi munkát akasszanak a saját nyakukba, úgyhogy örömmel elfogadják az ajánlatodat, te pedig folyamatosan gazdagszol...


. . .

. .

.


(A következő bejegyzésben folytatódik)



- Randy Gage


- KM


6 megjegyzés:

  1. Ez rendkívüli és világos. Most már csak át kell ültetni a mindennapokba.

    VálaszTörlés
  2. Ez így nagyon szép és jó. Nekem egyetlen gondolat ütött szöget a fejembe: miért nem kért segítséget a vízvezeték-építéshez? Nekem az lenne a logikus, ha már egy kis közösségben élek, hogy ha van egy tervem, azt megosztom és kérem a támogatást rá. Így hamarabb elkészült volna a vízvezeték. És eddig is megosztották a munkát.

    VálaszTörlés
  3. @Névtelen: szerintem kért segítséget, csak nem írta bele. Ha segítettek volna valószínűleg szerepelt volna az írásban ;)

    Egyébként ez egy szimbolikus történet, szóval ha a társadalomra vetíted, akkor nem 20 család van, hanem mondjuk 2.000.000, és segít neki mondjuk 10 ember a csővezeték építésben.

    Az arányokat lásd ebben a történetben és a koncepciót!

    - KM

    VálaszTörlés
  4. Tipikus kizsákmányolás.

    VálaszTörlés
  5. “Az ember csak addig zuhan a mélybe, amíg földet ér,
    a magasságokat tekintve azonban nincs határ.”
    (Ralph S. Marston) /hirtelen,ez az idézet jutott erről eszembe/

    VálaszTörlés
  6. Így egyszerűbb:
    http://www.youtube.com/watch?v=p_GTdr98Fb4&sns=fb
    A lényeg ugyanaz.

    VálaszTörlés