Elérkeztünk az aktuális Randy Gage hét befejező részéhez. A napokban volt már szó a kudarctól való félelemről és a sikertől való félelemről is. A mai epizódban -ahogy Randy bácsi ígérte- még mélyebbre ásunk és megnézzük együtt mi áll a leggyakrabban a sikerünk, egészségünk, boldogságunk és jólétünk útjában; mi a fő oka annak hogy szabotáljuk saját magunkat?
Ragadj papírt és tollat, mert Mr. Gage némi önvizsgálatra sarkall!
A legutóbbi bejegyzésben a kudarctól való félelemről beszélt Randy Gage és már a videó végén utalt a mai témára, amely nem más mint a sikertől való félelem.
Évekkel ezelőtt amikor először hallottam a 'félelem a sikertől' szindrómáról, azt gondoltam ez csak valami városi legenda lehet, és hogy ilyen nem létezik. Ugyan már... Miért félne az ember a sikertől, a boldogságtól és a jóléttől? Hiszen mindenkire erre vágyik!!! Ezekkel a kérdésekkel a fejemben éltem tovább, ám később számos mintát fedeztem fel magamban - és valóban, ha őszintén önmagamba néztem féltem a sikertől. És bevallom, ez a mai napig megvan bennem, bár már könnyebben és jobban megengedem magamnak a sikert, az örömet és a jólétet mint akkoriban. Ez egy olyan témakör, ami mindig is jelen volt az én életemben is, csak soha nem volt tudatos. Szóval ezen is folyamatosan dolgozunk és oldjuk fel szépen az ellenállást ;)
Most viszont következzen Randy és a 'sikertől való félelem'...
Múlt héten ígértem, hogy újra Randy Gage hetet tartunk. Korábban már volt ilyen, ezen a linken. Az eheti RG hét három videót jelent, melyek egymásra épülnek. Az első részben a kudarctól való félelemről lesz szó, a többi pedig meglepetés... ;) Iratkozz fel a blog hírleveleire, hogy mindig képben legyél.
Nem szoktam politizálni, most viszont mégis megteszem... csak egy kicsit. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdekel mi történik a politikában, mert tudom, hogy én vagyok az egyedüli aki a saját életem felett rendelkezhet és dönthet. Ha pedig külső erőnek engedem át az irányítást, azzal a felelősséget és az örömöt is elveszítem, amivel alakíthatnám az életemet.
Manapság csak úgy mocskolják az elnökünket és az összes politikai 'nagyágyút'; és ha szétnézünk ez minden országban így van, nem csak nálunk. "Helytelen amit tesznek, kifosztják az országot, pánikot keltenek, épp ezért le kell váltanunk ezt a büdös bandát..." - sokan gondolkodnak így. Ha viszont megkérdeznéd ezektől az elégedetlenkedő emberektől, hogy mondjanak valami konstruktív megoldási javaslatot, sok esetben megnémulnak, majd kis idő elteltével újra átkapcsolnak 'panasz' üzemmódra és természetesen így semmi sem változik.
Sajnos sokan közülünk elfelejtettek önállóan gondolkodni, mert leszoktatták őket erről. Hiszem azt, hogy minden ember képes arra, hogy drámai változást hozzon az életébe, de ez csak akkor lehetséges, ha megtanulunk önállóan gondolkodni, önálló döntéseket hozni, függetlenül attól, hogy mit próbálnak lenyomni a torkunkon, vagy 'mi illik mi nem illik', 'mi helyes, mi nem helyes'. Mindvégig amíg külső erőkre, vagy körülményekre hagyatkozunk, hogy azok oldják meg életünk problémáit zsákutcába kerülünk és elajándékozzuk az életünket.
A saját életedért Te vagy a felelős, a Te irányításod alatt áll. Tudom, hogy hatalmas potenciál van Benned is, mint mindannyiunkban. Kérdés az, hogy ezt a teremtőerőt valaha felfedezed-e magadban, és a javadra fordítod-e azzal, hogy új gondolkodásmódot és világképet teremtesz magadnak. És ahogyan a belső világod változik, úgy fog változni a külső világod, a körülményeid is. A változást viszont Önmagaddal kell kezdened! Nem várhatod el, hogy a politika, az állam, vagy más emberek tegyék rendbe az életed.
Hiszek Benned, Bízom Benned és Szeretlek!
"Ne kérjétek a politikai vezetőiteket arra a lehetetlen feladatra, hogy jólétet hozzanak az országotokba. Nincs az a kormány aki erre képes lenne, mert senki sem gondolkodhat, érezhet helyetted. Ha jólétet akarsz teremteni, azt csak egy módon teheted meg: ha összekapcsolódsz az Univerzum végtelen erőforrásaival. És miután Neked sikerült ez, mondd meg a többi embernek is hogyan csináltad. Ne hozzatok embereket, pártokat, kormányokat, politikai vezetőket abba a lehetetlen, kínos és függő helyzetbe, hogy tőlük várod a jólétet. A Forrásoddal való összhangot Neked kell létrehoznod és ha így teszel, képes leszel megteremteni mindazt amire vágysz."
- Abraham-Hicks
"Tudjuk jól, milyen sokan okolják a múltjukat, a gyerekkorukat, a karmát, előző életeket, gonosz démonokat, Istent, más embereket, más nemzeteket, a politikusokat a problémáik miatt. Ám ezzel az emberek csupán eldobják maguktól a felelősséget és az irányítást saját életük felett. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy Te teremted a magad Valóságát a gondolataiddal és a lelkiállapotoddal - akár tudsz róla akár nem. És minden egyes kiskapu, amelyet arra használsz h magadon kívül helyezd a hatalmat, megfoszt attól a határtalan erőtől amellyel teljes egészében, vágyaidnak megfelelő életet teremthetnél magadnak."
A következő videót kommentár nélkül ajánlom, szeretném ha torzítatlanul menne át az üzenet, aztán beszélgessünk róla...
Morgan Spurlock filmrendező humorral és állhatatossággal veti bele magát a márkaépítés rejtett, ám befolyásos világába, hogy száz százalékig szponzorpénzből forgathasson filmet - a szponzorálásról. (Igen, a beszédben elhangzó márkanevek is szponzorálás révén kerültek be. Ki és mennyit fizetett ezért? Ezt is megtudjuk.)
Emlékszel még a sorsfordító eseményre, amely 2011. május 13-14-15-én történt velem? Ha új vagy még, vagy szeretnéd felidézni akkor ezen a linken megteheted.
Byron Katie-ről nem egyszer írtam már a blogon, és tudhatod, hogy hatalmas változásokat hozott az életembe. Viszont eddig csak töredékinformációkat tudtam megosztani Veled. Ma a semmiből egy nagyon kedves illető lefordította Byron Katie munkamódszeréről szóló, több mint egy órás filmet, amit most hétvégére a blogon is szeretnék közreadni. Nagy Zsuzsannának hatalmas köszönet jár fordításért.
A mai nap, ezzel a filmmel a Te életedben is fordulópontot jelenthet.
Egyre több spontán bejegyzés születik, és ezt köszönöm nektek, az Univerzumnak, és mert inspiráltok. A mai bejegyzést Palásti Imre üzlettársam ihlette, ugyanis reggel a zárt üzleti FaceBook csoportunkban megosztott egy elgondolkodtató videót a motivációról. Azon nyomban megnéztem, mert imádom az ilyen jellegű anyagokat... majd mire a végére értem azt mondtam magamban: "Ez hihetetlen... lehet, hogy a jövő motivációs eszköze a network marketing szakma alapjaiban rejlik?"
Nézd meg Te is a videót, és ha szeretnéd oszd meg velünk a gondolataidat - szívesen vesszük őket, mint mindig.
Dan Pink, karrier-elemző a motiváció építőelemeit vizsgálja, kezdve azzal a ténnyel, amit a társadalomtudósok tudnak, de a legtöbb menedzser nem: A hagyományos jutalmak nem mindig olyan hatékonyak, ahogyan azt gondoljuk. Hallgassa meg, hogy világos legyen ön előtt is, és talán előrébb léphet az előadás segítségével.
Egy nagyon érdekes bejegyzést/videót és rövid személyes tapasztalatot hoztam mára. Nézd meg kérlek a fenti képet! Érzed a sebességet? Érzed milyen gyorsan suhan ez a versenyautó?
Szeretném feltenni a kérdést, hogy mikor tudsz gyorsan haladni az autóddal az úton? Erre szinte mindenki gondolkodás nélkül rávágná, hogy: 'Akkor ha padlógázzal hajtok.' Ez idáig rendben is van...
DE...
Akkor miért van az, hogy sokszor azok akik a legkeményebben küzdenek, mégsem jutnak előre? Megvan a céljuk, a gázt tövig nyomják, mégsem haladnak. A logikus válasz pedig az, hogy bár nagyon szeretnének haladni, mindent megtesznek ezért, ám nem veszik észre, hogy legalább ekkora erővel -hozzáteszem nem tudatosan- fékezik is magukat. Más szóval egyszerre nyomják a gáz- és a fékpedált és ez teljesen felőrli őket. Mert nem elég, hogy nem érik el a céljaikat, de pocsékul is érzik magukat és ha nagyon sokáig égetik a motort, végleg beadhatják a kulcsot.
Hosszú éveken keresztül egyszerre nyomtam a gázt és a féket - nem haladtam. Nagyon hosszú időnek és sok sok kudarcnak, szenvedésnek és csalódásnak kellett érnie, hogy rádöbbenjek, hogy bizony én vagyok az aki visszatartja saját magát a sikertől, a jóléttől, a boldogságtól. Amikor megtanultam -és mind a mai napig tanulom- a Megengedés Művészetét, a Kontrollnélküliséget, egyszerűen virágzásnak indult az életem. Szép fokozatosan történt, viszont szoros összefüggést figyeltem meg a Jólét és a Megengedés/Elengedés/Kontrollnélküliség között. Minél kevésbé akarok beavatkozni dolgokba, minél inkább hagyom, hogy sodorjanak az áramlatok, valahogy annál nagyobb örömökben és jólétben van részem.
Tudom ez az egész paradoxonnak hangzik, mert mindenhol azt tanítják, azt halljuk, hogy iparkodnunk kell, meg kell küzdenünk mindenért. Nem tudom, hogy Nálad pl. hogy van, én úgy vettem észre ha lelazulok és hagyom a dolgokat a maguk medrében folyni, egyszerűen maguktól megtörténnek a csodák és ehhez csupán csekély erőfeszítés, viszont annál nagyobb nyitottság szükséges. Nem volt könnyű rátalálni erre az útra, mégsem cserélném el azt a sok szenvedést, kíndást amit átéltem korábban. Mert amikor az ember nagyon szenved és próbálkozik, küzd a végkimerülésig egyszer csak elfárad és azt mondja: 'Elég volt... nem bírom tovább...' - összeesik és mindent elenged. Mindent...
És a csodák ekkor kezdenek történni... ;)
A következő Abraham-Hicks videó pont erről szól - nagyon passzol a mostani életszakaszomhoz.
(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni. Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a "cc"-re! Ha nem látsz "cc"-t, akkor a "="-re!)
Ma este spontán módon kezdtünk chatelni egyik nagyon kedves munkatársammal, Daróczi Evelinnel, aki legalább olyan spontán módon megosztott velem egy csodálatos videót, melynek üzenete annyira mély, hogy a legegyszerűbb utat választva, komment nélkül ágyazom a bejegyzésbe...
