Addig várok míg ...

Várok... várok... várok...

Mégis mire, vagy kire?

Egyszer olvastam valahol, hogy létezik egy halálos kór, amellyel minden csecsemő megfertőződött. Minden ember magában hordja születésétől fogva és nincs ellene orvosság, sőt megelőzni sem lehet. Minden emberre ugyanúgy hat, nem tisztel sem kort, sem nemi, vagy faji, vagy politikai hovatartozást. Ezt a csúf kórt nem érdekli mivel foglalkozol, gazdag vagy-e vagy szegény, nem érdekli mennyire szereted a családodat, a gyerekeidet, a barátaidat. Kíméletlen, és módszeres gyilkos.

Mikor megszülettél, megfertőződtél ezzel a halálos betegséggel.
Ezt a kórságot pedig úgy hívjuk: idő

Minden ember tudja, hogy egyszer távoznia kell az élők sorából, minden ember tudja, hogy bármi amit felhalmozott azt le kell tennie egyszer. Egy napon mindent itt hagyunk, és egyedül kell továbblépnünk. Vagy így, vagy úgy de meg fog történni. És ez ellen nem tehetsz semmit.

A nagy kérdés a következő: vajon egész életünkben azon agyalunk, hogy mikor jön el az utolsó nap, vagy tudatosítjuk magunkban, hogy igen, egyszer elmegyünk, viszont addig még van egy csomó idő, amit hasznosan tölthetünk el, rengeteg jót tehetünk, kényelmesen élhetünk, és valódi értékeket hozhatunk létre mindenki számára, és azoknak is, akik utánunk jönnek.
Mert látnunk kell, a másik dimenzióba csak az élményeinket, és önmagunkat vihetjük át; minden mást le kell tennünk. Úgyhogy, előbb-utóbb meg kell barátkoznod önmagaddal is :)

Ha ma lenne életed utolsó napja hogyan tekintenél vissza az életedre? Tudod, hogy holnap már nem ébredsz fel. Hogyan éreznéd magad? Mi az amit szerettél volna megtenni, de a félelmeid meggátoltak benne? Hányszor szeretted volna kifejezni a családodnak, szüleidnek, a gyerekeidnek, a barátaidnak, hogy mennyire szereted őket? És függetlenül attól, hogy milyen nehézségeket hoztak a nyakadra a múltban, megbocsátasz nekik, mert ezzel Te fejlődtél. Lehetőséget kaptál, hogy jobb kapcsolatban legyél önmagaddal.

Ha ma lenne életed utolsó napja, vajon azt kívánnád, bárcsak több szeretetet, törődést adtál volna a világnak? Több értéket teremtettél volna? Szeretted volna jobban megmutatni magad a világnak, nem pedig rejtőzködni? Vajon hány ember áhítozott volna arra a tudásra, tapasztalatra, emberségre, szeretetre és értékre, amelyek csak Téged jellemeztek?

Mert bizony egyedi vagy. Olyan tulajdonságokkal, olyan látásmóddal, olyan gondolatokkal, és érzelmi világgal vagy megáldva, mint senki más a világon.

Értékes vagy, és helyed van a világban! Viszont a cégért Neked kell kitenned a boltod bejáratához, máskülönben mindenki elhalad melletted.

Tudom, hogy olyan dolgokra vagy képes, amit eddig álmodban nem gondoltál volna magadról.
Tudom, hogy olyan értékek vannak benned, amelyek szinte megfizethetetlenek.
Tudom, hogy képes vagy úgy szeretni, mint ahogyan Te szeretnéd, hogy mások szeressenek.
És tudom azt is, hogy a tettek, amiktől egész életedben rettegtél bolhafingnak fognak tűnni az utolsó napodon...

És ha még azt is tudnád, hogy örökké létezni fogsz...

No de...

Mivel mégis csak egy MLM-es blogról van szó, nem pedig virtuális verseskötetről, így kötelességemnek érzem, hogy beillesszek egy videót, amely szorosan kapcsolódik az idő témájához, és ahhoz, hogy a csatlakozó emberek 70%-a miért nem épít üzletet és a bent lévő emberek is sok esetben miért hullanak mint a legyek.

(A magyar felirat méretét a +/- billentyűvel tudod növelni/csökkenteni.
Ha a felirat nem jelenne meg rögtön -> vidd az egeret a videoablak jobb alsó sarkában lévő felfelé mutató háromszögre és klikkelj a "cc"-re! Ha nem látsz "cc"-t, akkor a "="-re!)

- KM