Van egy súlyos problémám...
Talán ezzel a kijelentéssel lehetne a legfrappánsabban indítani a mai bejegyzést. Mert végül is mi a probléma? Egyáltalán létezhet-e probléma, vagy csak mi csinálunk a bolhából elefántot? Ahogy Eckhart Tolle is feltette a kérdést: "Létezhet-e most ebben a pillanatban, itt és most probléma, vagy csak az elménk evett tréfarépát reggelire?" Persze a problémát meg kell oldani, és ez így is van rendjén, de miért csináljunk belőle ügyet?
Igen ám, viszont nagyon sokszor ragaszkodunk egy helyzethez, nem engedjük el, még akkor sem amikor már szinte a létünket fenyegeti az állandó agyalás és kérdésfeltevés. Mindent tudni akarunk, mindenre választ akarunk kapni. És ha nem, akkor feszültséget, szorongást érzünk. Ezek után pedig mindent hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy elkerüljük az adott szituációt, vagy kényelmetlen érzést. Sokan ezért menekülnek mindenféle pótcselekvésbe, és ez alól a munkamánia sem kivétel. Mindent megteszünk, csak, hogy ne kelljen szembe nézni önmagunkkal.
A képesség, hogy szembe tudjunk nézni a legbelsőbb félelmeinkkel és szeressük őket olyannak amilyenek - szerintem az egyik legjelentősebb képességünk lehet, mely elvezethet a szabadsághoz. Mert mégis mi a szabadság?
Számomra az, ha nem köt le a múlt és nem félek a jövőtől, hanem teljesen tiszta fejjel és lélekkel jelen tudok lenni az adott pillanatban. Roppant egyszerűnek hangzik, mégsem könnyű megélni.
Nemrég találtam egy szenzációs videót, és ezt meg kell osztanom veletek. Az Úriemberről nem sokat tudok, viszont igencsak felkeltette az érdeklődésemet - ritka az ehhez hasonló spirituális tanítás; és valami azt súgja, működik... nem kell mindent tudni ;)
Figyeld meg hogyan változnak át az emberek a videóban...
Talán ezzel a kijelentéssel lehetne a legfrappánsabban indítani a mai bejegyzést. Mert végül is mi a probléma? Egyáltalán létezhet-e probléma, vagy csak mi csinálunk a bolhából elefántot? Ahogy Eckhart Tolle is feltette a kérdést: "Létezhet-e most ebben a pillanatban, itt és most probléma, vagy csak az elménk evett tréfarépát reggelire?" Persze a problémát meg kell oldani, és ez így is van rendjén, de miért csináljunk belőle ügyet?
Igen ám, viszont nagyon sokszor ragaszkodunk egy helyzethez, nem engedjük el, még akkor sem amikor már szinte a létünket fenyegeti az állandó agyalás és kérdésfeltevés. Mindent tudni akarunk, mindenre választ akarunk kapni. És ha nem, akkor feszültséget, szorongást érzünk. Ezek után pedig mindent hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy elkerüljük az adott szituációt, vagy kényelmetlen érzést. Sokan ezért menekülnek mindenféle pótcselekvésbe, és ez alól a munkamánia sem kivétel. Mindent megteszünk, csak, hogy ne kelljen szembe nézni önmagunkkal.
A képesség, hogy szembe tudjunk nézni a legbelsőbb félelmeinkkel és szeressük őket olyannak amilyenek - szerintem az egyik legjelentősebb képességünk lehet, mely elvezethet a szabadsághoz. Mert mégis mi a szabadság?
Számomra az, ha nem köt le a múlt és nem félek a jövőtől, hanem teljesen tiszta fejjel és lélekkel jelen tudok lenni az adott pillanatban. Roppant egyszerűnek hangzik, mégsem könnyű megélni.
Nemrég találtam egy szenzációs videót, és ezt meg kell osztanom veletek. Az Úriemberről nem sokat tudok, viszont igencsak felkeltette az érdeklődésemet - ritka az ehhez hasonló spirituális tanítás; és valami azt súgja, működik... nem kell mindent tudni ;)
Figyeld meg hogyan változnak át az emberek a videóban...
- KM
.png)
Megint én leszek az ünneprontó, de nagyon szomorúan néztem ezt a videót, és a Biblia jutott eszembe, meg a jó és gonosz tudásának a fája. Mit is mondott az ősi kígyó? Dehogy haltok meg! Csak Isten nem akarja, hogy olyanok legyetek, mint Ő. Ez ugyanez az átvágás. Semmit nem old meg önmagában ez az önbecsapás. Főleg, ha tudjuk, hogy ennek a módszernek ki is a forrása. Isten nem véletlenül int minket, hogy józanok legyünk. Az öröm persze része kell, hogy legyen az életünknek, de nem ez a hamis, önbecsapó öröm, hanem az a biztonság, és békesség, ami abból ered, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez a valódi szabadság. Ami a videón történik az bohóckodás, és egyenes út az örök halálba. Egyáltalán nem vidám.
VálaszTörlésBrigi! Nem tudom Mooji-tól ismersz-e más anyagot, vagy néztél-e tőle további videókat. Nem mindegyiken 'bohóckodik' ám. Ez most így sikerült, a röhögőgörcs már csak ilyen :D
VálaszTörlésNe vedd túl komolyan az életet!
Muszáj reagálni Brigi írására:
VálaszTörlésEz nem hogy önbecsapás,hanem egy akkora felszabadulás volt ott két ember életében,hogy amint olvastuk a commenteket,volt aki megkönnyezte.Tudod miért?Mert Isten PONT ILYENNEK
teremtett bennünket,ez az igazi valónk:a felhőtlen boldogság állapota-akár ok nélkül:))
Szerintem nagyon is Tudatos volt az az állapot amibe ott kollektíve kerültek az emberek,messze a bohóckodástól....Inkább egy kis megvilágosodás:)) Szép napot Brigi!
Egyébként nem is értem... a röhögőgörccsel mi a baj? :D
VálaszTörlésHát igen így kell élni ,a problémákat ki kell nevetni vagyis elengedni ,hogy helyében mindig új kerülhessen. Nekem tetszik ! Szuper!!!!!!
VálaszTörlés