°°°

2011. május 17., kedd

Minden egy pillanat alatt szertefoszlik, hogy helyet adjon egy friss, új pillanatnak ahol minden lehetséges


Az előző bejegyzés sok olvasót lesokkolt. Sokan magatokra ismertek, sokatokból felszínre jöttek a hasonló gondolatok, és volt közületek olyan barátom is, akik elkezdtek miattam aggódni. Nos... miattam ne aggódjatok, nem estem depresszióba, nem vagyok magam alatt, csupán a kérdőjelek szaporodnak a fejemben. Napról napra egyre több jelenik meg.



Többen feltettétek azt a kérdést is, hogy mi történt velem a hétvége alatt, mi az ami ezt a hatalmas zűrzavart okozta. Szeretném átadni a klaviatúrát egy olyan hölgynek, aki viharos sebességgel robbant az életembe és mindent felforgatott.
Szeretném átadni a szót Oravecz Andinak...

A Te Utad a Végső Személyes Szabadsághoz

Ezt a bejegyzést azok figyelmébe ajánlom, akik hajlandók picit kinyitni az elméjüket, és nyitottan, kíváncsian olvasni a következő sorokat. Egyik kedvenc mondásom: „Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy a szabadságot választod?” (Byron Katie).

Feltételezem, hogy Téged igenis érdekel a szabadság, értsünk egyelőre bármit is ez alatt. Szerinted mire van szükséged ahhoz, hogy szabad legyél? Kérlek, csukd be egy kicsit a szemedet, és keresd meg a válaszodat erre a nagyon egyszerű kérdésre. Akár le is írhatod. És, kérlek, ne légy bölcs, okos, spirituális, ne azt mondd, amit mástól hallottál vagy olvastál, és nagyon megtetszett, hanem nézz magadba a saját válaszodért.

Ahhoz, hogy szabad legyek, a következőkre van szükségem:

És egyáltalán, mit jelent az, hogy szabad? Megnéznéd ezt is magadban? Mik a külső/belső jelei annak, ha szabad vagy? Mik a szabadság ismérvei? Listázd össze ezeket is:

Hamarosan visszatérek a szabadság témaköréhez, de előtte még rendetlenkedek egy sort, ha már Miki ideengedett a blogjára… :) A rendetlenkedés lényege egy kis provokáció az önfejlesztés birodalmával kapcsolatban. Elképesztő mennyiségű tipp, tanács, technika áll ma már a rendelkezésünkre ahhoz, hogy egy vágyott, jobb életet „teremtsünk”, több pénzt „vonzzunk be”, anyagilag „sikeresebbek” lehessünk, hogy bebizonyítsuk magunknak és a világnak, hogy érünk valamit. Feltételezem, hogy ha ennek a blognak az olvasója vagy, akkor Te is ismered a nagy részüket. Álmodból felébresztve is tudod az összes ide vonatkozó „törvényt”, és időd egy részét azzal töltöd, hogy próbálod a gyakorlatba is átültetni őket. Hadd kérdezzek valami csúnyát: működnek számodra ezek az úgynevezett törvények? Kérdezek egy még csúnyábbat: Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy az univerzum, a pénz, a vonzás, a bőség „törvényei” valóban léteznek? (És nem az ellenkezőjéről szeretnélek meggyőzni, hanem hogy tedd föl magadnak ezeket a kérdéseket.) Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy az univerzum azt hozza eléd, amit Te vonzol (és véletlenül negatív gondolatokon csíped magadat, vagy mondjuk, nem olyasmi történik veled, amit szívesen veszel)? Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy ez a Te felelősséged, és hogy kutya kötelességed egy jómódú, sikeres életet „megteremteni” magadnak, különben egy nagy senki maradsz, aki semmit sem képes elérni az életben? Ezek a gondolatok békességet vagy feszültséget okoznak benned?

Ha most ideges lettél, teljesen érthető. Hisz már jó ideje ebben az irányban haladsz, rengeteg időt és pénzt fektettél az önfejlesztésbe, egy jobb, sikeresebb, bőségesebb élet megteremtésébe. Rengeteget tanultál, és szép fokozatosan MINDENT ELHITTÉL. Eszedbe jutott valaha megkérdőjelezni azt, amit hallottál és olvastál?

Tudom, nagyon kényes témát feszegetek, és olybá is tűnhet, hogy meghibbantam, hogy így próbálok egy világszerte ismert, nálunk még szinte ismeretlen önfelismerési módszert bemutatni és népszerűsíteni. Hisz olyasmiket kéne mondanom, hogy ettől aztán tényleg, de most tutira boldog, gazdag és sikeres leszel. És akkor biztos érdekelne a dolog. Bár, ki tudja. Annyi mindenre mondták már ezt, az emberek pedig csak nem boldogabbak, gazdagabbak és sikeresebbek. Sőt, inkább egyre frusztráltabbak és elkeseredettebbek. És mivel annyi mindent láttál már, teljesen természetes ellenállás alakulhatott ki benned egy újabb marhaság iránt. Én legalábbis így voltam vele: jól elhajtottam a barátnőmet, aki először mesélt nekem Byron Katie A Munka (The Work) nevű hiedelem-megvizsgáló módszeréről. Aztán kisebb testi erőszak alkalmazásával csak lenyomott a youtube elé… Néha túlzok, itt azonban tényleg maximum 2 perc alatt fordult velem fejjel lefele a világ, és értettem meg azt, amit azelőtt még sosem sikerült. Hogy miért is nem megyek sokra azzal a sok okossággal, amit nem rövid önismereti utamon megtanultam. Nem sokáig bánkódtam, mivel ezerrel faltam fel a Munkát, és kérdőjeleztem meg a hiedelmeimet százszámra.

No, de mi is ez a Munka nevű valami? A Munka egy nagyon gyakorlatias, egyszerűen megérthető és megtanulható hiedelem-felülvizsgáló módszer (Négy kérdés és Megfordítások), mely bármikor kéznél van, amikor stresszes gondolataid előbukkannak. Nagyon fontos, hogy a hiedelmeket nem pozitívra írjuk át, ennek semmi értelme. Ehelyett rendbe tesszük az ALAPOKAT. Kilapátoljuk a tudatalattinkból azt a trutyit, amit odapakoltunk még pici gyerekkorunkban. Amíg a 3-4 éves kori hiedelmeinkkel élünk (és mindannyian ezt tesszük), addig ezek folyamatosan „végrehajtanak”. Ezt nevezi a Munka nyelvezete összezavarodott elmének. Minden emberi lény elméje összezavarodott, amíg elhiszi, amit hisz. Amíg elhiszem az apámmal, anyámmal, magammal, az élettel, a nőkkel, a férfiakkal, a párkapcsolattal, az élettel, halállal, kontrollal, szeretettel, felelősséggel, munkával, pénzzel, sikerrel, a világ működésével, az én szerepemmel (stb.) kapcsolatos hiedelmeimet (történeteimet), addig ezek KÖTNEK. És addig nincs más választásom, mint hogy az egész életemet MENEKÜLÉSSEL, ELLENÁLLÁSSAL ÉS KÜZDÉSSEL töltöm. És mindent megteszek, hogy mindettől megmeneküljek, csak nem a megoldás irányában keresgélek. Te hogyan állsz ellen, hogyan küzdesz, hogyan menekülsz? Vagy-e annyira őszinte magadhoz, hogy meglátod ezt magadban?

A Munka rendszeres végzése, vagyis „gyökérhiedelmeid”, történeteid szép fokozatos megvizsgálása (nem pedig „megerőszakolása”, és így még mélyebbre tunkolása) KINYIT. Kinyitja az elmédet, kinyitja szívedet, kinyitja a világodat, kinyitja az életedet. Mivel a megvizsgált hiedelmek mintegy elengednek minket, így egyre tisztább elmékké válunk, ami fantasztikus hatékonysággal, kreativitással, örömmel, életszeretettel tölt el minket. A legfontosabb pedig tán az, hogy totálisan erőfeszítés-mentessé válunk. Nem erőszakoljuk magunkat tovább, hogy ilyenek meg olyanok legyünk, nem erőszakoljuk tovább a körülöttünk élő embereket és világot, hogy legyenek már olyanok, amilyennek mi szeretnénk őket, nem kántálunk ezerszámra pozitív megerősítéseket, hanem totális nyugalommal éljük az Életet, egyszerűen csak áramlunk vele, és stresszmentesen tesszük a dolgunkat.

Egy rövid részlet a saját blogom egyik témába vágó bejegyzéséből:

„Még mindig arról a teljes félreértésről, ami a gondolatokat övezi. A Munka alapkiindulása, hogy az életben minden szenvedést megvizsgálatlan gondolataink okoznak, melyeket tudatosan vagy tudat alatt igaznak hiszünk, és fel sem merül bennünk, hogy ezeket a gondolatokat megkérdőjelezhetjük. Próbálunk „megszabadulni” a gondolatainktól, azt azonban senki nem tudja, hogyan is csináljuk ezt hatékonyan. Minél jobban szabadulnánk, ők annál jobban ragaszkodnak hozzánk. Vagyis, a probléma nem maga a gondolat, hanem az, ha elhisszük azt. Nem gondolni nem tudsz. Mire ezt eldöntöd, máris gondoltál. Pozitívan gondolni pedig megint csak nem tudsz egész addig, amíg a felhalmozott, életed során elhitt, mélyben hömpölygő gondolataidat meg nem kérdőjelezted. Nem átprogramozod, nem kiirtod őket, nem hóhér módjára pallossal csapsz le rájuk, hanem kíváncsian, nyitottan megvizsgálod őket a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével. És akkor felenged mindaz a stressz, amit ezek az elhitt gondolatok okoznak az életedben, sőt, maga a gondolat is szépen elhagy. Hiszen, csak addig van rá szükséged, amíg fogalmad sincs arról, mi zajlik a mélyedben. Pont ő a Te Barátod, a hírnök, hogy "Hééé, itt vagyok, foglalkozzál már velem!!!" Amíg lenyomod, elhallgattatod, a szőnyeg alá söpröd, addig ő mindenféle módon hatni fog az életedre, hogy felhívja magára a figyelmedet. Az Önvizsgálat után pedig már nem lesz szükséged pozitív gondolkodásra; valami sokkal csodálatosabb történik az életedben, erőfeszítés-mentesen.” (A folytatást itt találod: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-borul-meg-pozitiv-gondolkodas.html)

A Munka megtanulásával egy önmagad megtisztítására alkalmas, MŰKÖDŐ eszközt kapsz a kezedbe. Ez egy teljesen letisztult, csiribiri mentes, KŐKEMÉNY módszer. Kőkemény azért, mert minden illúziódat felszámolja. Ugyanakkor végtelenül gyengéd is, mert csak addig visz, ameddig hajlandó vagy épp elmenni. Ez az Út nem egyszerű, nem is való mindenkinek. Viszont az, aki bevállalja, lenyugszik, és kivirágzik: megtelik az élete Élettel.

Visszatérve a szabadságra, egy Byron Katie idézettel szeretném befejezni:

„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem. És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”

TE KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL?




5 megjegyzés:

  1. Mi ebben az új?

    Ne értsd félre, egyáltalán nem kötekedni akarok. Sőt... Szimpatikus és elfogadható minden leírt szó... (na jó majdnem mind :D ) és egyet is értek vele... (vagy talán mindennel mégsem? :D )de ez csak nekem ennyire egyértelmű?
    Egész életemben így gondolkodtam... mindenféle "tanítás" nélkül. Folyamatosan azt veszem ki minden információból, ami nekem - velem szól. Folyamatosan kérdőjelezni avagy megkérdőjelezni szerintem nem feltétlenül jelenti a jó megközelítést. Nem véletlenül van sok olyan meghatározás, melyeket a fenti cikk is annyit emleget, és amelyekkel számos hasonló írásban találkozunk.
    Az önmegtalálásnak, vagy "szabadságnak" minden ember számára más értelmezése kell, hogy legyen. Általánosítani érzéseket, hozzáállást, tényszerűnek elmondani olyan dolgokat, amelyek magunk számára egyértelműek, ugyanakkor nem ismerve másokat alaptételt csinálni belőle.... hááát... Nem is tudom. Vannak úgynevezett "alapok" melyek már évezredek óta működnek és egyértelműek.Nem véletlenül aposztrofálják a gondolkodó embert olykor (homo sapiens helyet) a racionális embernek, aki az ésszerűség híve. Én is azt gondolom, hogy minden embernek olyan irányba kellene haladnia, amely elvezeti a MINDEN TEKINTETBEN VETT Szabadsághoz.

    Örülök, ha ezáltal több ember találja meg az útját. Egyre többen elemezhetik ki magukat.

    Azért bízom benne, hogy az Andrea marad a blogjában, ez az oldal pedig "networkmarketing..." blog marad szintén.

    VálaszTörlés
  2. @Tibi: Byron Katie módszere épp ez az, hogy nem új tanítás, és valójában nem is tanítás. Egyszerűen egy kérdező módszer, egyfajta sablon, amivel bármit megvizsgálhatsz amit csak szeretnél. A válaszokat pedig nem Katie adja meg, és nem is a módszer, hanem Te magad.

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, ezt már a régesrégi advaita filozófia is felismerte annak idején Indiában...

    "Nem gondolni nem tudsz..." - de bizony tudsz! És akkor tapasztalod meg igazán a Valódi Szabadságot, amikor az elmeműködésed "mögé látsz" kicsit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem gondolkodsz többé, csupán "csak" áthelyezed a látószögedet valahová, egy nagyobb "halmazba", ami végtelen békével és örömmel tölt el... ami jóval több, mint a gondolataid...
    Elég sok mai tanító van, aki az illúziók felismerésének különböző "módszereit" tanítja, az advaita vonalból elég csak Gangaji-ra és Eli Jaxon-Bear-re gondolnunk. Bár ők ezt nem nevezik módszernek, épp arról beszélnek, hogy semmilyen erőfeszítésre nincs szükség ahhoz, hogy az ember felismerje azt, ami már ott van, és ami mindig is ott volt és ott lesz. Erre pedig minden pillanat alkalmas. Csupán csak befelé kell figyelni és a Csend-ben elmerülni.
    Mesterük, Ramana Maharsi, az egyik legnagyobb indiai bölcs erre az ún. "Önkutatás" "módszerét" alkalmazta-tanította.
    Sok jó törekvés van és lehet is ezen a téren a mai "felismerők" között is természetesen, de szerintem érdemes először mindig a legautentikusabb forrásokhoz nyúlni...

    VálaszTörlés
  4. Önmagamba huppantott.
    Egy saját "problémámat" tettem tárgylemezre

    Érdekes nagyon.

    Valóban :-)

    Azóta somolygok

    :-)
    P Gábor

    VálaszTörlés
  5. "Elfogadni azt, ami van, ami megváltozhatatlan, annyi mint felismerni,hogy amit eddig korlátoknak tekintettem,nem azok,hanem ellenkezőleg:szabadságom megélésének egyedüli eszközei.Mert a szabadságom a legmélyebben rejtezik, senki és smmi nem veheti el tőlem.(ergo: nem kell semmi ahhoz, hogy szabad legyek.Most itt már az vagyok)....Hogy én is csak akkor kezdek el "vanni" ,létezni,ha adom magamat mint a kő,a virág. afa ,a naplemente, a Hold vagy a szellő..(BIEGELBAUER PÁL )Köszönöm ,hogy eszembe juttattad Nagyon régen elfelejtettem.

    VálaszTörlés