A mágikus szalmaszál a tojásaid között...

Egy régi vietnámi népmese főhőse egy Szalma úr nevezetű férfi, egy kedves és nagylelkű ember, aki azonban szegényebb a templom egerénél. A testén hordott ruhán kívül semmi egyebe nincs a világon, mégis hisz benne, hogy figyelmesnek és előzékenynek kell lennie másokkal. Egy napon, miközben Szalma úr a templomban imádkozott, egy hangot hallott, amely így szólt hozzá: „A templom lépcsőin leérve az első dolog, amit megérintesz, gazdagságot fog hozni neked.”
Szalma úr nem tudta mire vélni a jóslatot. Talán egy követ fog felemelni, amelyről kiderül, hogy valójában gyémánt? Egy téglát fog megérinteni, amely varázslatos módon arannyá változik? Jól értette vajon azt a hangot? És hallotta egyáltalán?
Miközben elhagyta a templomot és lement a lépcsősoron, Szalma úr oly mélyen elmerült a gondolataiban, hogy elvétette a lépést, és –felbukva- elterült a porban. Amikor feltápászkodott, észrevette, hogy esés közben a kezével megragadott egy szalmaszálat. Rendes esetben elhajította volna, most azonban eszébe jutott a templomban hallott hang, amely azt ígérte neki, hogy az első dolog, amit megérint, gazdagságot hoz neki. Tehát a szalmaszálat szorongatva útra kelt hazafelé.
Amint mendegélt, egy szitakötő kezdett zümmögni körülötte, és bár váltig hessegette, a rovar csak nem repült odébb. Szalma úr tehát megfogta a szitakötőt, és hozzákötözte a szalmaszálhoz, s ettől olyan lett, mint egy apró játéksárkány. Azután tovább ballagott az úton.
Hamarosan szembejött vele egy virágárusasszony. Az asszonyt a kisfia is elkísérte, és a fiúcska igencsak elcsigázott volt. Hajnalok hajnalán kelt, hogy eladja a virágokat édesanyjával, mostanra pedig rekkenő hőség támadt, és az út csak úgy porzott. De amint a fiúcska meglátta a szalmaszálhoz kötözött szitakötőt, a szemei kigyúltak.
„Milyen csodálatos házikedvenc!” – kiáltott fel a kisfiú. Szalma úr ugyan jól tudta, hogy a hang a templomban azt ígérte, a szalmaszál hozza meg neki a gazdagságot, de a kisfiú fáradt volt, ez az egyszerű szitakötő pedig akkora örömöt okozott neki, így Szalma úr átnyújtotta a furcsa kis szerzetet a fiúcskának. A virágárusasszony olyan hálás volt, hogy odaadta Szalma úrnak az utolsó szál megmaradt virágját, egy gyönyörű szép rózsát.
Amint Szalma úr tovább mendegélt, egy fiatalemberre bukkant, aki reményvesztetten gubbasztott egy fa alatt.
- Miért vagy ilyen bánatos? – kérdezte tőle Szalma úr.
- Ma fogom megkérni a szerelmem kezét – felelte a fiatalember. – De nem találtam semmilyen ajándékot, ami méltó volna a szépségéhez.
- Egyebem sincsen, mint ez a rózsa – felelte neki Szalma úr. – De gyönyörű virágszál, és jó szívvel adom.
A fiatalember majd kiugrott a bőréből az idegen nagylelkűsége láttán, és cserébe három gömbölyded, lédús narancsot adott neki, melyet az ebédjének szánt. E találkozás után Szalma úr kisvártatva egy házalóra bukkant, aki az út porában vonszolta maga után a kocsiját.
- Nem tudnál segíteni rajtam? – kérdezte a házaló. – Egy korty vizem sincsen, és majd elepedek a szomjúságtól.
- Sajnálom – felelte Szalma úr -, vizem nekem sincsen.
De megkaphatod ezeket a narancsokat. Szép nagyra nőttek, és a levük bizonnyal enyhíti majd a szomjad.
A házaló hálásan elfogadta a narancsokat, és előhúzott a kocsijából egy vég selymet, amelyet nagyrabecsülése jeléül Szalma úrnak ajándékozott. Amikor aztán Szalma úr többmérföldnyi kutyagolás után beért a városba, a vég gyönyörű selyemmel a hóna alatt, egy aranyhintóban utazó hercegnő állította meg.
- Hol szerezted azt a selymet? – kérdezte a hercegnő. – Atyámnak ma van a születésnapja, és minden üzletet tűvé tettem, pontosan ilyen selymet keresve, hogy új palástot készítsek belőle neki. Mondd meg nekem, hol találtad ezt a pompás anyagot, és én már repülök is oda.
- Nem tudom, milyen üzletből származik ez a selyem – mondta Szalma úr -, de mivel ma van az édesapád születésnapja, kérlek, fogadd el ezt a véget ajándékba tőlem!
A hercegnő szerfelett megörvendett a férfi nagylelkűségének, és elfogadta a selyme, de csak azzal a feltétellel, ha adhat érte cserébe egy gyémántot Szalma úrnak. Miután a hercegnő útnak eredt, Szalma úr elnézegette az ékkövet, amely úgy ragyogott, mint a nap. A templomban hallott hangnak ím igaza volt. Szalma úr eladta a gyémántot, és az érte kapott pénzen egy nagy rizsföldet vett. Évről-évre megmunkálta a földjét, és vagyonos ember vált belőle.
Ám a vagyon nem változtatta meg Szalma urat. Továbbra is mindig megosztotta rizsét az éhezőkkel. Iskolát építtetett a falujában a gyerekeknek, és segített azokon, akik ínséget láttak.

(A történet ebből a könyvből származik)

Így kívánok Nektek Nagyon Boldog Húsvéti Készülődést és Ünnepeket :)


- KM