Minden egy játszótéren kezdődött. A képen látható 3 éves kislány anyukájával és 2 éves testvérével a közelben kialakított játszótéren játszottak. Senki sem számolt ennek az ártatlannak tűnő eseménynek a következményeivel... ám megtörtént, amire senki sem számított...
Az egyik mászókánál a kislány körtét kért az anyukájától, mire az anyuka belenyúlt a táskájába és elővette a friss gyümölcsöt.
A kislány odafutott éppen futkározó öccséhez és szeretettel átnyújtotta neki a körtét...
A kisfiú hisztizni, toporzékolni kezdett a többi ember szeme láttára, füle hallatára. Ekkor még kevesen lettek figyelmesek az incidensre, és a hiszti is gyorsan elült.Amikor azonban hazaértek a kisfiú továbbra is hisztizett, toporzékolt és édesanyja spagettiját tálalás után a fejére borította... melyről kép is készült!
? ? ?
Sejtem mit gondolsz most magadban!
Egyrészt keresed a sokkoló tragédiát, a csattanót, a balhét, az igazságtalanságot, a vért, a brutalitást, a kegyetlenséget, a borzalmakat és rémhíreket... mert bizony erre programoztak, hogy ezt keresd!
Másrészt valószínűleg többször elátkoztál már. Esetleg még mindig értetlenkedsz?
Mielőtt védekeznél, vagy ítélkeznél bárki felett is idézd vissza kérlek, hogy miért kattintottál erre a bejegyzésre és minden világossá fog válni számodra! Nem fogom túlmagyarázni.
A média bizony erőteljesen torzítja világképünket, a negatív hírek elárasztanak és már azt sem tudjuk mi az amit keresünk, mi az irányvonal?
Egyszer olvastam valahol, hogy indítottak régebben egy csak pozitív híreket közlő rádiót. Rövid idő alatt csődbe ment.
Miért? Mert tudat alatt a borzalmakra és tragikus emberi sorsokra vágyunk! Ha elég tudatosak vagyunk és ismerjük magunkat, tudjuk mit szeretnénk valójában, nem lenne szükségünk a kellemetlen, negatív hírekre - kétlem, hogy a borzalmaktól bárki is jobban érzi magát.
Vagy ha meghallgatod a szokásos híreket talán jobban indul a napod?
Vagy tévedek?
Ha nem tudjuk merre tartunk az életben, nincs önálló értékrendünk és értékítéletünk a tömeg(tájékoztatás) elsodor. Ha nincs célod, más céljainak leszel az eszköze, rosszabb esetben céltáblája.
Tudom, hogy megértetted ennek a bejegyzésnek az üzenetét. Szándékosan nem magyaráztam túl, azt akartam, hogy érezd át mi zajlik a világban és benned! Mi az amire figyelmet fordítunk? És ami még fontosabb, MIÉRT AKARJUK mindezt?
Miért vagyunk vevők a negatív hírekre, amikor a pozitívaktól sokkal jobban éreznénk magunkat?
A mi döntésünk mire irányítjuk a figyelmünket, mit fogadunk be és mit utasítunk el, innentől kezdve rajtunk a felelősség súlya!
U.I.: a bejegyzés elején szereplő kisfiú és kislány természetesen -ahogy a legjobb családban is megesik- összeveszésük után azonnal kibékültek, bár a spagettit nem ették meg, anyukájuk újat fűzött... :)
-KM
.png)
Hogyan kell spagettit fűzni? Lehetne ez a következő bejegyzésed témája! :D
VálaszTörlésOuch, elírtam!
VálaszTörlésMost látom csak, de tudod mit? Benne marad!
Hamarosan főző-fűző tippeket is fogok adni :D
Azt nem tudom, hogy mások hogyan vannak vele, de engem az elején nagyon felkavart. A cím és a képek, plusz ahogy olvastam tovább.
VálaszTörlésEgyfajta izgalom volt, valóban, keresni a tragédiát, várni, hogy mi fog történni.
(Lehet, hogy ezt az izgalmat kereik az emberek, csak aztán egyre immunisabbak lesznek erre, és egyre több és több kell belőle. Igaz közben tudat alatt pedig megteszi a maga hatását a folyamatos ismétlődés, mintegy kondícionálja az agyat az idegeket ez a módszer).
Én nem nézek TV-t, nem hallgatok rádiót már jó ideje, néhány éve.
Amikor egyszer-egyszer olyan helyre kerülök, ahol megy a TV, és neadjisten nem valamelyik szórakoztató show megy, akkor a hírek mennek. (Esetek kb. 2-5-10%-ában talán viszonylag értelmes műsort lehet kifogni -de nem pusztán érdekeset, hanem olyat, ami hasznunkra is válhat!).
És mindig a katasztofális dolgokat mutatják és máris rosszabb lesz a kedvem.
Egyedül az derít jobb kedvre, hogy én tudom, hogy én nem ezzel "mosatom az agyam", hogy én különb vagyok ebben a nagy átlagnál. És érzem, hogy azok akik rendszeresen tévéznek, sokkal borúlátóbban élik meg az életüket.
Így nekem már ez is boldogságot okoz, hogy a tv-zés helyett én a pozitívabb , vidámabb dolgokkal -nem egy vetélkedő show-ra gondolok- tudok foglalkozni és ha nem is csak egyre jobban és jobban érzem magam, legalább nem lefelé tendál a világképem- ezzel együtt a lelki közérzetem. Legrosszabb esetben is kiegyenlítve, inkább pozitív irányba tér ki. (Most nincs itt grafikon, amivel jobban lehetne szemléltetni).
Én ezt a hozzáállást már Art Jonak előadása előtt elsajátítottam, pusztán tapasztalat alapján - ahogy sokindent az életben, viszont Art, az egyik példaképem, néhány éve ezt alá is támasztotta, aminek szívből örülök!
Jaj már ismerlek Miki! Tudtam én, hogy nem lesz itt semmi baj!:) Éppen ezért is olvastam el..na de ha már itt vagyok, elmesélek valamit.
VálaszTörlésÉn és a párom(Tudjukki) nem nézünk tv-t már időtlen idők óta. Csak akkor kapcsoljuk be ha valami filmet akarunk nézni, vagy ha tenisz meccs megy -mint most is épp!:) Szóval mi rendszeresen lemaradunk a híradós borzalmakról. Nem is értem..mintha fizikai fájdalmat okozna nekik néha egy-egy pozitív hírt is közölni! Na szóval van ugye az én páromnak egy kedves kis családja, akik rendszeresen le***nek minket, ha nem tudunk hozzászólni az éppen aktuális beszédtémához, ami természetesen mindig a legújabb szörnyűség, pl: megölte, kirabolta, felnyársalta, megerőszakolta, felgyújtotta, leszúrta, elütötte, megmérgezte, stb...Jól megkapjuk mindig, hogy milyen műveletlenek vagyunk, és teljes közfelháborodást keltünk, mikor elmagyarázzuk, hogy azért nem nézünk híreket, mert nem terheljük magunkat felesleges borzalmakkal, elég van így is a családban -ezt a célzást általában nem értik;). Egyik nap megint megkaptuk a magunkét, mert nem tudtuk, hogy egy pasast leszúrtak a saját lakása ajtaja előtt, amit a felesége végignézett..szégyelltem is magam:) ..megint elmagyaráztuk hogy miért nem tudunk róla..majd anyósom odafordult a páromhoz: -"azért legalább a Metro újságot elolvasod amikor utazol?" /különös figyelmet szentelve a 'legalább' szó hangsúlyozásának/
- "nem"!
- "akkor mit csinálsz?"
A párom válasza miatt azóta is közellenségnek számítunk: "KÖNYVET OLVASOK"! :))
Én már január óta nem nézek TV-t. Azóta rendkívül jól érzem magam. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok.
VálaszTörlés