Az év utolsó bejegyzése - John Assaraf Interjú

Hétvégén itt a Karácsony, vélhetően már nagyon várjátok Ti is. Finom ételek, meghittség, izgatott készülődés jellemzi ezt az időszakot. Bizony ez nálunk sem telik másképp, úgyhogy szeretném megragadni az alkalmat, hogy Nagyon Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánjak Nektek. A mai a 2011-es év utolsó blogbejegyzése. Érjétek utól magatokat, blog-ügyileg ;) továbbá nagyszerű alkalom lehet a két ünnep között áttanulmányozni azokat a bejegyzéseket amelyekről esetleg lemaradtál, vagy megjelölni néhány posztot, illetve videót kedvenceidként.

Az év utolsó bejegyzéseként pedig fogadj szeretettel egy John Assaraf interjút. Sokat beszéltünk már -főleg az év második felében- az önfejlesztésről, és az elméd újraprogramozásáról. John arról beszél, hogyan ültetheted át a gyakorlatba az eddig megszerzett tudásodat. Ezzel búcsúzom tehát 2011-ben. Örülök, hogy kitartottál, örülök, hogy nem adtad fel, örülök, hogy rendszeresen olvasod a blogot és örülök annak, hogy egyre inkább felismered az értékeidet, mert különleges vagy.

Kellemes Ünnepeket, Nagyon Szeretlek :)

JOHN ASSARAF INTERJÚ

Határozd meg a célodat!

John Assaraf üzletember, motivációs tréner, üzleti tanácsadó, New York Times bestseller író. Több sikeres vállalkozásával bebizonyította, hogy hihetetlen mélyről is lehet komoly üzleti sikereket elérni. Ingatlanvállalkozása, valamint internetes szoftvercége mellett elmélyült az emberi agy és a kvantumfizika tudományában, racionális magyarázatot keresve a siker receptjére. Jelenleg az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb motivációs trénere, OneCoach nevű cége a kis- és középvállalkozások elsőszámú sikeredzője. Alex Ziv beszélgetett vele.

- Milyen napi rituálékkal, mindennap megismétlődő tevékenységgel segíted elő, hogy a siker állandóan jelen legyen az életedben?

- Az első, amivel minden reggel kezdek, a meditáció. Amint felébredek reggel, még csukott szemmel hálát adok minden jóért az életemben: a gyerekeimért, a jó egészségemért, Isten közelségéért… néhány percig erre a hálateli érzésre koncentrálok. Ezután egy vizualizációs gyakorlat következik. Elmémben képet alkotok arról, hogy milyen legyen a napom. Élénk, filmszerű képekben vizualizálom az életemet, a cégemet, minden ügyemet pontosan úgy, amilyennek a valóságban is látni szeretném. Elmémben lepergetem mindazoknak a jó dolgoknak a képét, amelyeket szeretnék a valóságban megélni, megtapasztalni. Nem törődöm azzal, hogy mindez hogyan valósítható meg, csak és kizárólag arra fókuszálok, hogy MIT akarok elérni. Ezután - még mindig csukott szemmel - 20-30 percet mély meditációban töltök. Ilyenkor csak a légzésemre koncentrálok. Gondolatban követem a levegő útját az orromon be, le a tüdőmbe, majd az orron ki - a kilégzésnél. Ha egy-egy gondolat előjön bennem a meditáció során, akkor azt gyengéden elengedem, és megint visszaterelem a figyelmemet a légzésemre. Így három, vagy öt, vagy tíz perc elteltével képes vagyok kapcsolatba kerülni az élet nem-fizikai részével. Bár még érzékelem a körülöttem lévő tárgyakat, és éber tudatállapotban vagyok, ez a meditáció mégis lehetővé teszi számomra azt, hogy lényemnek ez a belső magva, a lelkem mélyén megbúvó csendes intelligencia, kapcsolódhassék az Univerzum magasabb Intelligenciájához. Ez a folyamat mintegy 40 percet vesz igénybe minden reggel – ez az én kora reggeli szertartásom.

A nap folyamán aztán két-három alkalommal végrehajtok egy-egy rövid légzőgyakorlatot – ez segít abban, hogy ne legyek szétszórt, és jól tudjak összpontosítani a feladataimra. A légzőgyakorlatot követően mindig beiktatok egy rövid vizualizációt, amelyben lehet, hogy az egészségemmel, vagy a családi kapcsolataimmal, vagy az üzletfeleimmel való kapcsolatomon dolgozom, vagy esetleg azt vizualizálom, hogy több pénzt vonzok az életembe, vagy olyan embereket, akiknek szükségük lehet a segítségemre, a pozitív hozzájárulásomra az életükben. Tehát mindennap áldozok arra néhány percet, hogy ezt a csendes nyugodt létezést megtapasztaljam. Számomra fontos, hogy ahelyett, hogy egyik tevékenységből a másikba hajszoljam magam, időnként megálljak, és a létezés érzékelésével egy nálamnál magasabb hatalomhoz kapcsolódhassak, ahol az igazi erőt és hatalmat megtapasztalhatom.

- Még mindig használod a vizualizációs táblát? (Bemutatta a The Secret című filmben - szerk.)

- Igen, még mindig használom ezt a technikát. Az a tábla, amit évekkel ezelőtt csináltam, céljaimnak csak egyik reprezentációja volt. Az agyunk legnagyobb része ahhoz van szokva, hogy vizuális információt dolgozzon fel... annyira hozzá vagyunk szokva, hogy elsősorban a szemünket használjuk arra, hogy a körülöttünk lévő világról információt szerezzünk. A fizikai szemünkön kívül azonban van egy belső látásunk is. Amikor létrehozok egy képet magamban arról, hogy pontosan mit akarok, akkor utasítást adok az agyamnak arra vonatkozóan, hogy pontosan mi az, amit meg kell találnia.

A legtöbb ember nem látja tisztán a céljait. Azt mondják: „Azt hiszem, ezt akarom, vagy talán mégis azt… vagy szeretném, ha…” Nem, ez nem a megfelelő hozzáállás. Azt kell mondanod magadnak: „Én ezt a házat, ezt a kocsit, ezt a pénzösszeget akarom! Ilyen és ilyen személlyel akarok találkozni”. Pontosan és precízen meg kell határozni minden feltételt és tulajdonságot. Ez azért olyan fontos, mert az agy egy nagyon precíz, és specifikus eredményekre koncentráló gépezet. Az Univerzum szintén rendkívül specifikus, és precíz törvények szerint működik. Nincsenek kitérők, késedelmek, kivételek. Tehát minél világosabban fogalmazom meg, hogy mit akarok, mind képileg, mind írásban, mind a gondolataimban és az érzéseimben, annál világosabb és egyértelműbb az üzenet, amit kiküldök az Univerzum felé. Így aztán nincs kétértelműség, homály, egymásnak ellentmondó üzenetek, nincs különbség aközött, amit akarok, és amit az Univerzum gondol, hogy akarok.

Hasonlíthatod ezt ahhoz, mint amikor zenét hallgatsz a rádión. Ha egy bizonyos fajta zenét kedvelsz, akkor arra a csatornára kapcsolsz, ahol ilyenfajta zenét sugároznak: nincs értelme annak, hogy a rádió gombját 5 különféle állomás hullámhosszára állítsd be, mert akkor csak zajt hallasz. Ha mondjuk a rock zenét kedveled, akkor pontosan arra az állomásra csavarod a gombot, ahol ilyen zenét közvetítenek. Ha csak egy picit is elmozdulsz a megfelelő hullámhosszról, már nem hallod jól a zenét, az adás zajos, torzult lesz. Az agyunk is pontosan így működik, ezért kell precízen és pontosan meghatározni, hogy mit akarunk!

- Tehát a belső és a külső reprezentációnak tökéletes összhangban kell lennie.

- Igen, minden gondolatnak, érzelemnek és képi megjelenítésnek ugyanazt a precíz, pontos üzenetet kell kivetítenie az Univerzum felé: ekkor van összhang, és így tudod az összes rendelkezésedre álló energiát a célodra fókuszálni. Tehát igenis időt kell áldoznod arra, hogy a célodat pontosan meghatározd. De szerintem ez teljesen természetes. Amikor például szabadságra mész, nem azt mondod a pilótának, hogy repüljünk el valahová! Nem ezt teszed, hanem bemész egy utazási irodába, ott pontosan megmondod, hogy ide és ide akarok menni, ilyen típusú hotelben szeretnék megszállni, ilyen és ilyen típusú étkezést kívánok. Mindent nagyon pontosan meghatározol. Ugyanígy kell tenned a céljaid meghatározásánál is. Ha nem szánsz időt arra, hogy te magad válassz, akkor valaki más fog választani számodra. Tehát rá kell szánnod egy kis időt arra, hogy megkérdezd magadtól: „Mi az, amiért az életemet akarom adni?” A legtöbb ember azt kérdezi magától, vajon megérdemli-e azt, amit el akar érni. De ez nem a helyes kérdés. Azt kellene megkérdezniük maguktól, hogy „Ér-e az életem annyit, mint ez a cél?” Vagy pedig azt, hogy „Ez a cél ér-e annyit, mint az életem?” Amikor nagy célokat választunk, ez azt is jelenti, hogy becsüljük magunkat, hiszünk abban, hogy az életünk ér annyit, mint ez a nagy cél... és ez az igazság: igenis, az életünk ér annyit! Ezért kell nagy célokat választanunk, még akkor is, ha fogalmunk sincs arról, hogyan érjük el őket! A „hogyan” mindig csak a cél meghatározása után, a választás után következik. Tehát az a legfontosabb, hogy még ha vannak is félelmeid, ha tele is vagy kételyekkel, bizonytalanságokkal – akkor is tedd meg ezt; határozd meg, határozd el a nagy célt!

(Forrás: http://www.avonzastorvenye.hu/john_assaraf_interju.php )



- KM